orom
匈牙利语
词源
源自or (“峰；orr (“鼻”)的变体”) + -m (名词后缀)，源自原始乌拉尔语 *wëre (“山”)。[1][2]
发音
- IPA(帮助)：[ˈorom]
- 断字：orom
- 韵部：-om
名词
orom（复数 ormok）
变格
| 变格（词干：-o-，元音和谐律：后） | ||
|---|---|---|
| 单数 | 复数 | |
| 主格 | orom | ormok |
| 宾格 | ormot | ormokat |
| 与格 | oromnak | ormoknak |
| 工具格 | orommal | ormokkal |
| 因果格 | oromért | ormokért |
| 转移格 | orommá | ormokká |
| 到格 | oromig | ormokig |
| 样格-形式 | oromként | ormokként |
| 样格-情态 | — | — |
| 内格 | oromban | ormokban |
| 顶格 | ormon | ormokon |
| 接格 | oromnál | ormoknál |
| 入格 | oromba | ormokba |
| 上下格 | oromra | ormokra |
| 向格 | oromhoz | ormokhoz |
| 出格 | oromból | ormokból |
| 上格 | oromról | ormokról |
| 夺格 | oromtól | ormoktól |
orom 的所有格形
|
参考资料
- ↑ Entry #1144 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungary. Internet Archive
- ↑ Zaicz Gábor, Etimológiai Szótár, Tinta Könyvkiadó, ISBN 963 7094 01 6
拓展阅读
- orom in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.